|
A nyelv teljességében való használata
Hervay Tamás 2007.11.06. 11:32
Először felvonultatom a rokonságot, s utána fűzök némi magyarázatot is hozzá, én hogyan látom a kapcsolatot. Természetesen sokkal több lehetőség van. Lehetne módszeresen végigmenni tőszavainkon, ám az részint túl terjedelmes írást eredményezne, részint, miután az alapokról beszélek ugyan, de az erkölcsi emelkedés érdekében, ezért főként a teremtés és Isten körül forognak példáim is. Azonban, mivel nyelvünk a teremtést képezi le, minden módon lényegi összefüggésekre bukkanunk. Tessék hát „játszani” nyelvünkkel!
Kezdjük a itt is a teremtéssel.
TeReMTő > TéR öNTő > TéReN iDő >TéR éN iDő > TeRMő iDő
Ha valami megteremtődik, ezzel egyben térbelivé is válik, vagyis jogos a teremtést tér-öntésnek felfogni. Ha megjelenik a tér, az idő is meg kell jelenjék. A tér-idő összefüggésére nyelvünk is rámutat tehát, de ábrázoló népművészetünkből különösen a hímzések, azok között is az igét használó keresztszemesek jelkincse oly rendszert ad, mely szintén a teremés alaptörvényeit mutatja fel, más oldalról, de ugyancsak teljességében.
iSTeN > őSTeN > őS TéNY > őSTaN
iSTeN ellentéte SáTáN (magas-mély hangrend)
iZ = lélekféle, ízt adni, ízesíteni, azaz lélekkel tölteni és összekötni. Ezért a disznótoros, és más alkalmakkor is a sokfelé osztása az étel-életnek, ez köti össze azokat kik, ízlelik egymásét (példa: Izmény helységnév, a kemény, azaz kömény, azaz kőkemény mintájára).
aZ = rámutatás, azaz egyben egyesítés is
áS = mélyre hatol
őS = múltba hatol
éS = összeköt
iS = összeköt
űZ távolít
íZ közelít, köt
TeN = hatalmas, tengernyi, erős (lásd erőst kifejezésünket, mely a nagyon-nal rokon)
iSTeN = végtelenül nagy lélek, nagylelkű, azaz szeretettel teli, az eGY
éRT > éLT. Aki MeGéLT valamit, azt MeGéRTheti, s ha MeGéRTette, igazán akkor mondhatja, hogy MeGéLTe. De azt is ekkor mondja csak, hogy: MeGéRTe! Mert érteni, annyi, mint eléRni, ami annyi, mint megéRni….stb. Szokták azt is mondani a megélte helyett, hogy megérte, pl. megérte ezt a kort. Itt tehát a megéLés és a megéRés, és az eléRés egybeolvad.
MaGYaRáZaT > MaGYaR íZéT adja a dolgoknak, így ízlelés szavunk is új értelmet nyer, hiszen valaminek meglelni a lelki-szellemi tartalmát nem akármilyen megismerési mélységet mutat.
őS > öSSZe
SeT > SZéT, ebből lesz a SeTéT/SöTéT
SZiTa szétválasztó
iSTáR istennő, iZ TéR
SZéL
Szellem > SZeLLő éN > SZeLő éN
SZeLLeT > SZeLeT
Lélek, a lényeg. Megszólításban sem szellemecskémet, hanem lelkecskémet mondunk. Lelkiismeretről és nem szellemiismeretről beszélünk, lélektelennek mondjuk azt ki embertelen, s nem szellemtelennek!
LélekZeT > LéLeGZeT
LeH > LéG > LéK
LeHeLLeT
RáK > RáG –ViRáG - ViRuL - VíRuS – ViRuLeNS
Világ - világlik - kiviláglik
- a világszintek közötti átjáró, a világ lika
Csak nálunk kezdődik a János evangéliuma így: „Kezdetben vala az Ige.” Minden más nyelven így találjuk: „Kezdetben volt a Szó”. Belátható, hogy a mi „megoldásunk” többlettartalmat hordoz. Az ige ugyanis nem pusztán egy szófajt jelöl, hanem olyan szavakat, melyek önmagukban hordozzák megvalósulásukat, hiszen történést, létezést, cselekvést fejeznek ki, vagyis teremtenek.
Ezt a működést hívjuk mágikusnak.
Ezzel a gondolkodással lehet kozmikusan, vagyis Isten szerűen, gondolkodni.
De hát Isten a képére, és hasonlatosságára teremtett minket.
Nem kellene hát elhagyni Őt, még gondolatban sem!
A Károli Biblia is használja a vala kifejezést. Szerintem az a VaN és a VoLT összevonása, és egyben a jövőre is mutat, amit a VaLaMiKoR kifejezésünk is támogat, hiszen ami valamikori az lehet múltbéli, de jövőbéli is. „És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.” (Máté 11. 14.) mondja Jézus Keresztelő Jánosról. Értelme pedig, hogy Illés újra, tehát a jövőben, el fog jönni, és ez Jánosban történt meg. Tehát egyszerre van jelen a múlt és a jövő idejű történés a jelenben.
Ha én valamire rámutatok és azt mondom ez KeLL ezzel azt is mondtam, hogy KeLJ, vagyis felébresztettem a benne lévő erőket a kimondott ige hatalmával! Ez így csak magyarul működtethető, semmilyen más nyelv ezt nem tudja!
Gondolkodásunk, ha valóban magyar, az egy-ből indul és oda tér vissza (2. ábra). Sajnos életünk vezetésével csak kőrbejárásra futja, ha futja. Pedig ha „bemennénk” az eGY-be, egyszerre mindent látnánk, még forgolódni sem kellene. Így csak kívülről nézegetjük -mindig más oldalról- megnyílvánulásait és nem igazodunk el „rajta”.
Nyelvünkben az Egy, Isten neve, nemcsak száma. A betűuniverzum közepére is ezért került a GY. Szóbokra sok mindenre rávilágíthat.
eGY
iGe éGi iGa éGő éG áG
Már ebből a néhány szóból is látható, nem akármilyen összefüggések tárulnak föl.
iGe szavunk nemcsak létezést, történést, cselekvést fejez ki, de magát a teremtő hangot is jelenti, és közvetlenül az Istenből, az eGY-ből képződik, mert az IGE önbeteljesítő, és csak nálunk!
Más nyelveken a szó-val helyettesítik az igét. János evangéliuma így kezdődik magyarul, angolul, németül és franciául:
„Kezdetben vala az IGE...”
„In the beginn was the WORD...”
„Im anfang war das WORT...”
„Au commencement était la PAROLE...”
WORD = szó, VERB = ige (innen a VERBÁLIS kifejezés ?!)
WORT = szó, ZEITWORT (időszó) és VERB = ige
PAROLE = szó, kijelentés, mondás, beszéd
Folytassuk igézésünket:
iGaZ > iGéZ > iGe íZ > iGe Szó > éGi Só > iGaZ Szó > eGéSz > eGyeS > eGyeZ > eGYeZéS > eGYeZőSéG > eGYíZűSéG > eGéSZSéG > KéSZSéG >eGYSéG > iGaZSáG > iGeSZóK > iGaZ SZóK > iGaZ áG > iGaZ éK > éGi SZóK > éGiSéG > éGi CSóK(lásd múzsák csókja)
éKeS Szó - éKeS iGe > iKeS iGe
íZeS Szó - íZ - íZLéS - íZLeL - íZeTLeN - íZTeLeN
éG > éK > éKe > eKe
SZáNT > SZeNT
Az éGi magasság Isten hona. Igézés az IGE mondogatása.
Ha Isten (éGi) iGá-ját vesszük magunkra, az édes, ám ha nem az iGé-re hallgatunk, saját iGá-nk bizony nehéz lesz és keserű teher abban botladozni.
Az iGeSZó-val iGaZ Szó hagyja el ajkamat, az iGaZSáG (iGaZ>...egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.”
„...a törvényből egy ióta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.”, mert ha az iGaZSáG i-je elveszik, marad a GaZSáG!
Ha az iGaZSáG-ot mondom, eGéSZSéG-et adok a hallgatónak, ha KéSZSéGeS-en figyel. Aki iGaZ, iGéZ az iGe íZ-ét adja magából. Magamagában íZLeL-ve a SZóT. S ha a Só megíZeTLeNűL mivel íZeSíT-ed meg?
Az ki íZé-t LeLi az iGé-nek, minden íZé-ben Istené lesz. Só-ja nem lesz íZ-telen. Beszéde nem lesz íZe-tlen, de íZeS SZa-vú lesz. Az éGi SZó-val éKeSSZó-lóak leszünk. Mert ki éKíTe-ni, éKeSíTe-ni akar éGi-vé kell annak válnia. Aki az eKé-re veti a kezét, azaz SZáNTa-ni akar, annak nem szabad visszafordulnia, csak előre nézhet, SZeNT-té kell lennie. Az iKeS iGe az iGé-k éKeSSéGe, ellágyítja a kemény hangzást: nem eszek, hanem eszem ...stb. Ide tartozó az áGaS-bogas-ság is, mely csodaszarvasunk egyik jelzője, de kifejezi a „minden mindennel összefügg” tényét is.
Nézzük további eGY-el kezdődő szavainkat, hogyan kapcsolnak Istenhez:
eGYüGYű - eGYéRTeLMű - eGYöNTeTű - eGYSZeRű > eGYSZeRi - eGYeSíTő > eGYSüTeTű - eGYáLTaLáN - eGYéN - eGYaRáNT - eGYaZoN - eGYeD - eGYeNeS - eGYeNLő - eGYeSűL - eGYeTeMeS - eGYeTéRTő - eGYeTLeN - eGYFaJú - eGYFoRMa - eGYHaNGú - eGYHáZ - eGYiDeJű - eGYiK-MáSiK - eGYKe - eGYKeDVű - eGYKoR - eGYKöNNYeN - eGYMaGa - eGYMáS - eGYNeMű - eGYNYeLVű - eGYRéSZT - eGYSíKú - eGYSZaRVú - eGYSZeRRe - eGYSZíNű - eGYSZóLaMú - eGYSZóVaL - eGYTaGú - eGYuGYaNaZoN - eGYúTTaL - eGYüTTéRZő - eGYüTTeS - eGYüTTLéT - eGYüVé - eGYVéGTéBeN
Isten ügyű - isteni értelmű .... tessék folytatni!
És végül gondolatainkat is Istentől kell várnunk eGY-ből az aGY-ba. És mert lefekvéskor meghalunk, és mert a halál Istenhez visszatérés kell legyen, áGY-ba fekszünk. Példaként álljon itt egy archaikus imádság néhány sora:
„Én lefekszem én ágyamba,
Mint Úrjézus, koporsóba ...”
más változat szerint:
„...minden esti koporsómba...”
Az ősnyelvhez a mai a magyar nyelv áll legközelebb, hisz annak egyenes ági/égi leszármazottja, bátran mondható: a magyar az ősnyelv! „Amikor Babilon tornyát építették, még mind magyarul beszéltek” -mondja egy gyimesi csángó asszony. Az Ősök, a bibliaiak is mind Ménrót / Nimród / Ménrőt nyelvén kellett beszéljen, hiszen a nyelvek összezavarása előtt ő hívta össze rokonait a torony építésére. Láthatóan nemzetségének népének feje volt, és mert elképzelhetetlen, hogy alattvalói, alárendeltjei, rokonai ne az ő nyelvét beszéljék, és mert fiai is azt kellett beszéljék, magyarul beszéltek. Akié a nyelv, azé a kultúra.
A magyar nyelv KéPi nyelv. Már a betűk, bizonyos rendben való, elhelyezésekor egy táltos arca néz szembe velem a köztes térből. (3. ábra) Ez a nyelv KéPeZ, KéPeSíT, KéPeS-sé tesz, ám nagy az a veszély, hogy, mint más nyelveket, GéPieS-sé lehet tenni. A KéPeS-ség HeVeS-sé, vagy HűVöS-sé tehet, de HíVáS-sá is lehet benned, hogy KeReSS. KeVéS kell csak, hogy KéPeS-séged működő-KéPeS legyen. HiT kell csak hozzá, HíD-at kell verned a látható és a láthatatlan közé. HaD-at kell viselned egod, éN-ed, öN-öd, öN-össéged ellen, HáT-at kell fordítanod az anyagi világ csábításainak, GáT-at kell szabnod vágyaidnak, KöT-ődni immár semmihez és senkihez nem szabad, KéT-ségek nélkül HiD-d ISTeN-t. Különben HaLoTT maradsz, és a HaLáL, HaL, HaLó, HáLó, HuLLó szavak rokonságát sohasem ismered fel. De a HoLD > HoLT kapcsolatot sem. iSTeN az őSTéNy. Világunkban a SáTáN a másik pólus, bár Istenhez képest senki, mert teremtmény és ez az összefüggés arra is rámutat, hogy mi, ha kimondjuk: Isten, nem csupán irányultságunkat fejezzük ki, hanem, mert minden kimondott szavunk egyben a teremtő Ige kimondása is (kellene hogy legyen), ezért a világot (a sátánit, az „e világból való”-t) tisztítja, mint ezt már korábban is említettem.
És ez csak a mi nyelvünkből következik! Ezért sem szabad Isten nevét hiába venni. Anya föld van, mert aNYa > aNYaG > aGYaG. A Nap az férfias, mert aPa > PaPa > PaP - NaP > NéP. Némely rokon népeknél a Nap=DaP, ebből pedig egyenesen következik a DoB, mint a kerek Nap megidézője. NaP szavunkban mind a női, mind a férfi, tulajdonságok együtt vannak. Így:
aNNa aBBa
aNYa aPa
N a P
Hogy a FeLeSéG, (más)FéLeSéG, hogy ő a másik FeLe a férfinak, ez szintén csak nálunk jelenik meg (hang)képileg is.
Mi MaGYaRáZ-unk, de senki nem németez, angoloz ...stb.
A LéLeK-től, éLeK. LéLeK-zetet veszek, LéG-zek. És eLéG levegővel eL éG-ek. TeST-tel TeSZ az ember, visz véghez TeTT-et. A VéR és BoR szavak is csak a mi nyelvünkben rokonok, holott jól tudjuk, az áldozati vért borral keverték, majd teljesen helyettesítették, és tehették, hisz, mint látjuk, lényegileg azonosak. Lásd az áldozati szertartásnál, bort adnak Jézus Krisztus vére gyanánt.
SZKíTa mivoltunk a SaGiTTá-ra (nyíl) vezethető vissza, ami a „a magyarok nyílaitól ments meg Uram minket” szövegű nyugati fohászban is megerősítést nyer. De ide mutat az a tény is, hogy minden asztrológiai munka Nyílas jegyűnek tételez minket. Az aSZKéTa szó, a mindenről való lemondás útján járót jelenti, és mi ilyenek vagyunk lényegileg, ha ellenségeink más képet is mutatnak nekünk, rólunk. A KaNTáR a (KaNTá-n) amforán fül, lovon kötőfék (formailag megegyeznek, ugyanaz a csomó alkotja őket!)
ész - észlel, észre vesz - tudatosít
ítész, építész, színész, merész - tudatosan (ésszel) megközelítő
építő - (ki)egészítő
A magyaroknál, és tudomásom szerint csak itt, a nyelvben is a fény járásával jelöljük az időt, az idő járását.
A hónap (hold-nap) és nap szavaink ezt tükrözik. Ezen belül a tagolás a következő:
hajnal 03 - 07óra -ig, hajnalhasadás, pitymallat, pirkadat, virradat
HaJNaL>HéJ NYíLó>HaL MáLó>HáLó NYíRó
Itt a Nap halálából támad fel, mint tojáshéjból búvik elő a csibe.
ViRRaD>VéR(T)aD> PíR(T)aD>PiR(K)ad
Vereslik az égalja, élettel, vérrel, pirossággal telik.
PiTYMaLLat
Czuczorék szerint, de javítva: A magyar azt szokta mondani máskép, hogy nyílik v. hasad a hajnal: ezen ész- és szójárás szerint úgy vélekedhetünk, hogy a pitymallik gyöke PTY, fogalmi és hangi rokonságban van azon PCS, VCS v. VGY BGY gyökű szókkal, melyek nyílásra vonatkoznak; ugyanis vicsor tájilag picsor, am. szájnak nyílása; továbbá Göcsejben mindenféle hasadék, rés, pl. a deszkák között támadt nyílást ott vigyornak nevezik. Balaton vidékén vicsogó idő, midőn hol a nap süt, hol az eső esik, azaz a napfény ki-kinyílik. Mondjuk ezt is: kivigygyan (kibuggyan?) a nap. Ezek szerint pitymallik am. vigymallik vagy vicsmallik azaz nyilni, hasadni kezd t. i. az ég; sőt a székelyeknél különösebben ,pitymánlik’ alakban ezt is teszi villámlik, mi úgy tünik a szemekbe, mintha az ég nyiladoznék, vagy hasadozna.
reggel 07 - 09óra -ig,
öReGGeL>RéGi (éJ) eL–RéGiVeL>ReGVeL
Vagyis újra a régi Nappal, fénnyel. Együtt kelünk nap, mint nap a Nappal, s mikor felkelünk vele, akkor lesz az éjből nappal. Reggeltől estig nappal van, mert együtt vagyunk a Nappal. Egész álló nap, míg vele vagyunk megáll az idő.
délelőtt 09 - 12óra -ig
dél 12óra
Dél a fél idő, pihenésre dől ember, állat. Előtte fal valamit délebédre.
DaLi>TeLi>iDő eRő>DőL
délután 12 - 18óra - ig
A DéLuTáN felserkentő, a DaL uTán ismét munka jő.
Alkonyat, a naplemente idejétől függően
Alkonypír, most a hanyatlás vére folyik el. ALKoNYúL>aLáKoNYúL>LeKoNYúL, alászáll, eLMúLiK>eLNYúLiK–KiNYúLiK–KiNYúVaD, meghal a Nap.
este 18 - 24óra -ig
A sötétbe hajló idő, eST><>TeST a lelki-szellemi világosságból a halálba menet. Feljön a HoLD, a HoLT fény, hiszen csak visszatükrözi a Nap fényét.
éjfél 24óra
Éji dél, eRő FéL hiszen a nappali erők lecsökkennek, az éji erők jőnek.
éj, 24 - 02óra -ig éjjel, éjszaka
A héj és mély szavaink köszönnek vissza benne. A mélység mindig sötét, és éjjel sokan félnek is, ami a fél erővel és a sötétséggel kapcsolatos.
TeGNaP
DöG NaP már elmúlt, megdöglött. A RéG NaP konkréttá szűkítése = TeGNaP.
HoLNaP
HoL a NaP, az éjszaka, a Hold után következő nap. Ígéret: holnap újra lesz Nap.
Elemek:
VíZ - VéR > BoR, BoRító a BőR
- félig áteresztő tükör, fényszűrő
- mind az újra, mind az újjászületés közege
- VíZ > VáZ
TűZ > áDáZ < iZZaD - iZZó > íZ SZó
- életben tartó meleg
- égi-élő, égő-erő
LeVeGő > éLVeéGő > eLVáGYó > JóVáGó > JoBBáGY > JaVaK
- PRáNa > PáRáM >(lég)PáRNa > BáRáNy
- lélegzet
FöLD - FaLaD > VáRaD > BőRöD > FaJoD > VéReD > BoRoD > Fa öLeD > FaLuD > FaLaT > PaLoTa > PuLúTó (PLúTó) > VöLGy
éLőFa > éRő Fa (- éGiG éRő Fa) > eRőFa > éLő Fia
FéNY >FéM> (lásd fémlő kifejezésünket!) > VéN
- bemerevített állapotú
FéNYFa (FNYF)
Bolygók:
MaRS > MaRoS > MaRáS > MáRiS > NYáRS > NYeRS > NYeRéS > MoRC
- a folyó neve nem véletlenül került ide, de annak teljes indoklását nem tudom adni, csak azt említeném meg, hogy a fekete és fehér Magyarország felosztással van összefüggésben.
VéNuSZ > BaNYáS > BaNYaőS > BáNYáSZ > FéNYSZó > FéNYeS > FéMeS > PaMaCS > PuNCi > PiNáS
- bizony ezen utóbbi szavaink is ide tartoznak és egyáltalán nem „csúnyák”, ha helyesen használjuk őket. Gondoljunk csak a „WC rajzokra” (4. ábra) és a mandorlákra egyszerre! Ez bizony akármelyik keleti szőnyegen vagy ősi amerikai indián kultúrában is megtalálható. Egyébként Mária is Vénusz-istennő is, mert a „Hold-sarló” amin áll, az bizony Vénusz-sarlóként is értelmezhető (5. ábra)!
(A Holdsarló enyhén dőlt , de álló helyzetű, mint pl. a török félhold) De figyeljünk fel a SaRLó > SáRLó kapcsolatra, ami már a Holddal is kapcsolatos, mert a havi ciklust jelöli a lónál(!). A LÚ szótag a sumér nyelvben embert is jelent! A két bolygó egyébként a Bikában van együtt, ami a tavaszi nászidőszak.
JuPiTeR > JóPéTeR > Ló BeTöRő > RoBoToLó > LóPaTáJú
- A Jupiter általános képjele egy fehér lovon ülő nyilazó férfi. A két utóbbi kifejezés azt példázza, hogy a negatív tartalom is jelentkezik a kifejtésnél.
MeRKúR > MáRKa úR > MaRKoL > NYaRGaL > NYeReG uRa
-E bolygó a leggyorsabb mozgású, ezért a nyughatatlanságot leginkább megidéző, másrészről a kereskedők és egyéb tolvajok véd’ istensége is.
SZaTuRNuSZ > SeTh úR NéZ > SeTéT úR NéZ > SöTéT űR NeSZ
-A legkülső még bárki által látható bolygó, a sötét megfogó, kövesítő erők képviselője.
URáNuSZ > űRNéZő > uRNa SZó > eLNéZ > eLMéS > eLeMZő > őRMeZő > LóNéZő>JóNYeSő
- Nagyon éles szemmel és jó látási viszonyok között még ő is látható. A halállal való kapcsolata nyilvánvaló. A halálban átértékelődnek a dolgok, kitágul a látómező.
Ő adja nevét az urániumbombához is!
NePTuNuSZ > NeVeTNéZő
-A halál birodalmába belépni csak a nevünk felidézésével lehet, erről több egyiptomi ábrázolás is fennmaradt.
PLúTó > BeLáTó > PaLoTa > BaLTa > BaLTi
- Ő Pulútó, a poklok fejedelme meséinkben. Ő a plutóniumbomba névadója.
HoLD > HoLT > KöLTő > GaRaT > aKaRaT > HoRDó > HoRDa > KoLeDa (KoLeDáLáS > KoLDúLáS - KoLiNDáLáS)
- A holtakkal és a költőkkel való kapcsolatot fölösleges magyaráznom. A hordó és a garat sem érthetetlen, ha a Hold minden NeDV-vel > NeDű-vel való kapcsolatára gondolunk. A koldulás az éltető fény kérésével magyarázható, nincs ugyanis saját fénye.
-A német a WoLKe (felhő) származéka, vagyis a Holddal rokonítható, ő VoLK > FaLKa. Ezt érdemes a FaLKő felől is értelmezni!
NaP > NéP > NéV > MűV
- Mi a Napból származunk, mi NéP vagyunk.
KaNTáR - amforán (kantán) fül, lovon kötőfék ugyanaz a csomó!
iSTuáN és az iSTeN szó összecsengése sem véletlen. Az U helyett sokszor használnak V betűt a latinban is, sőt a római korból maradt vésett szövegek nagy részén nem is különböztetik meg őket! Lásd a NeDV > NeDű szavakat is.
Ló > éLő > eLő > eRő
Nekünk a ló az erőnk és az elődünk is volt, általa éltünk, a táltos erő által. Vigyázat! Nem Istenünk volt!!!
ViLáG > ViRáG > FoRoG > PöRöG > BuRRoG > BuRoK
A ViLáG a ViLáGoSSáG-gal van összefüggésben, tehát nem e' világról van szó. Születésünkkor ViLáGra jövünk, napocska, csillagocska születik minden gyermekkel a világba, tartja a népi emlékezet.
Virággal hímzéseinken jelölődik. Napraforog, mert az éltető fényt keresi. A forgás hangja pedig a burrogás.
Az e’ világ csak egy burok, mely a valóságot fedi el anyagi voltával előlünk.
A FéNY útján, NaP úton CSiLLaG ösvényen kell járnunk. TeJúton, a TeLJesség útján.
TeJ > Tő eRő > TőGy < eGGYíTő > GYóGYíTó
A tej valóban az élet vize. Tőmnek, miből sarjadtam, ereje.
GyóGyíT szavunk eGGyíT is vagyis eGy-esít Istennel.
BaBa > BaBBa > Bő > aPó > PaPa > PaP
„...olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.”- mondja Jézus. De még vezetők is csak így lehettek!
VaJ > BaJ > BűBáj > VaRR - VaRRáS > VaRáZS
Keleten áldozati szobrokat készítenek vajból. Bajelhárítás céljából varázsolnak vele. Varrással tett rítus nálunk (is) a hímzés.
áTKoZ > áTHoZ - (el)áTKoZ > eRőT(áT)HoZ - áToK > DöG
FüGe > VéGe
Ezért átkozhatja meg Jézus?!
HaD>HaTó
SeReG>SáRöG=fénycsomó. Seregek Ura!
BuDDHa > BuDDa > BuDa > BuDi > BóDé - BóDuL
A budin bizony részint űrítkezünk fizikai síkon, részint töltekezünk szellemi síkon, vagyis olvasunk. Attól amit ma olvasunk, csak BuTulunk. A bódulat és a révülés, és a meditáció közös gyökerű működés. Figyeljünk oda a BóDuL - BóDoguL összecsengésre. Itt a bódulat nem negatív értelmű! KáBa - KáBuLaT szavainkat is összefüggésbe hozhatjuk a KáBa KőVé-vel! Kábuló = kővé váló?!
RéVűLő > eRőVé VáLó. Aki révül az erőket akar lehozni. Ezt teszik a táltosok is, sámánok is, a tibeti szerzetesek, lámák is ...stb.
öRöKKéVaLó > eRőKKéVáLó
Az, hogy Istenből származik minden erő, amit használunk bármely síkon is, közhely számba megy.
Mindezek csak rejtőznek szavainkban, mégis megidéződnek velük, ha ismerjük nyelvünk szervességét, illetve, ha elfogadjuk, hogy ami kifejthető egy szóból, jelből az benne is van. A magyar nyelv nem filozófiai nyelv, fölötte áll annak! Metafizikai. Az okoskodás szintjén nem (igazán) működik.
Többen rámutattak, hogy, az összehasonlító nyelvészeti kutatások szerint, az összes nyelvben használt ősetimonok több mint 60%-a megvan a magyarban. Ugyanez általában az indoeurópai nyelvekre, vonatkoztatva kevesebb mint maximum 30%. Ez is bizonyíthatja, hogy valaha egy nyelvet beszélt mindenki. A nyelvösszezavarás a szakralitásról való lehangolódás folyománya. Ezért is tudjuk, mi magyarok, sokkal inkább egészben látni a világot, mint a bármely más nyelvűek. Ők az elkülönítésben jobbak, a szétdarabolásban. Az is szükséges, hogy kerek legyen a világ! Minden alkalommal, mikor idegen szó egy magyar szó hangalaki megfelelője, a magyar kifejezés és szóbokra az idegennel szemben gazdagabb, többrétűbb jelentésű, a legtöbb esetben az idegen nyelvben nincs is meg a további kapcsolódási lehetőség. Mindebből is egyértelműen kiderül, hogy a szó vagy a magyar nyelvből származott oda, vagy egy közös ősnyelvnek visszük mi tovább a teljesebb jelentéstartományt felmutató változatát.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
